[Verse 1]
Reggelre sem múlt el, amit tegnap mondtál,
Úgy hatott rám, mint penge a homályban,
Nem kiabáltál, de éreztem jobban,
Minden betű csontig ért – hangtalan.
[Chorus x2]
Szavaid sebeznek, pedig nem kiáltasz,
Nézel rám halkan, de belül már távol vagy,
Inkább ordíts rám, mint így nézz tovább,
Szavaid sebeznek – és nem gyógyul már.
[Verse 2]
Megtanultam hallgatni a csend mögött,
Amit nem mondasz ki, az fáj a legnagyobbat,
A szád mozdulatlan, de minden arcrezdülés
Úgy üt, mint egy régi, jól célzott vád.
messages.songs.lyrics_not_available