[Verse 1]
Füst száll az ablakon,
Régi emlékek sodorja a folyón.
Tűnő képek, elmosódott nyomok,
Két lépés között az álmok haladók.
[Chorus]
Füst, ami marad, ha minden más már rég elment,
Füst, ami sodródik, nem tartozik sehol sem.
[Verse 2]
Kezeinkből kicsúszik minden perc,
Mintha itt sem lennénk, mégis minden megtörtént.
Ösvények, melyek régen összefonódtak,
Most külön utak, amiket új szél sodort ma.